Eleven hús (Carne trémula)
Spanyol-francia filmdráma, 97 perc, 1997.
rendező: Pedro Almodóvar
író: Ruth Rendell
forgatókönyvíró: Pedro Almodóvar, Ray Loriga, Jorge Guerricaechevarría
zeneszerző: Alberto Iglesias
operatőr: Affonso Beato
producer: Agustín Almodóvar
vágó: José Salcedo
Szereplők:
Liberto Rabal (Victor)
Francesca Neri (Elena)
Javier Bardem (David)
Ángela Molina (Clara)
José Sancho (Sancho)
Penélope Cruz (Isabel)
Pilar Bardem (Dońa Centro)
Díjak és jelölések:
BAFTA-díj (1999) - Legjobb idegennyelvű film jelölés: Agustín Almodóvar, Pedro Almodóvar
Brit Független Filmdíj (1998) - Legjobb idegennyelvű film jelölés
Európai Filmakadémia (1998) - Legjobb film jelölés: Agustín Almodóvar
Európai Filmakadémia (1998) - Legjobb férfi alakítás jelölés: Javier Bardem
"Victor nem a szerencse fia. Prostituált édesanyja egy buszon hozta a világra, ezért húszéves koráig szabadjeggyel rendelkezett, ez a legszerencsésebb dolog életében. De Victor fiatal és az élet még nem rombolta le az emberekbe vetett bizalmát. Bízik például Elenában, aki egy diplomata egyetlen lánya és Victor első szexuális tapasztalata. A szalvéta, amelyre a nő szemceruzával ráfirkantotta címét és telefonszámát, elhiteti a fiúval, hogy találkozásuk a diszkó mosdójában nem csupán futó kapcsolat volt. Victor felbukkanásakor Elena éppen kábítószer-szállítóját várja, aki nem jön, és a dolgok egyre bonyolódnak. Rendőrök érkeznek, félreértések keletkeznek, Davidot, a fiatalabb rendőrt gerincén lövés éri. Két évvel később Victor a börtönben értesül a tolószékhez kötött David sportsikereiről, és a gyönyörű, már "tiszta" Elenával kötött házasságáról. Victor büntetése még négy évig tart, van ideje, hogy gonosz tervet szőjön." (forrás: Port.hu)
Nagyszerű film volt, reggel néztem, még most is a fejemben jár a történet. Igazából egy olyan filmet szerettem volna nézni, amelyben Penélope Cruz szerepel, és bár neki csak a film elején van pár jelenete, nagyon élvezetes és érzelemgazdag volt a történet. A szereplők igazán "emberiek", esendőek, tiszták és bűnösek. A leginkább Clara személye fogott meg. Jelenet: amikor Victor közli vele a zuhanyzónál, hogy jobb lenne, ha az életüket klön folytatnák tovább, Clara kéri, hogy ne hagyja el, nem kell szeretnie, szeret ő mindkettejük helyett... számomra az volt a film csúcspontja. A film szépen komponált, keretbe volt foglalva, melyet az elején a Victor, a végén a Victor fiának születése jelölt. Mindkét szülésen elsírtam magam. Ajánlom minden drámaszeretőnek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.